Szóval az eltelt 2 nap után bele kóstolhattam a betegszállítás csínjába... de a kínjába még oly kevéssé. Itt egy időre "pause"-ra kapcsolt a beteglogisztikai karrierem.

És teltek a napok, a tanórák, a boncolás, sikertelen újraélesztés és osztályos gyakorlat és gazdagodtam szép lassan kis tapasztalattal és kevéske tudással...
... és eljött a nyár, amikor valami munkát kellett találnom.

Pályáztam az OMSZ megüresedett ápolói posztjára, de érthető okokból nem reagáltak az önéletrajzomra. Bele is gondoltam, ennyi gyakorlattal rendelkező ápolóra bíznám-e saját magam. Bár tudom, hogy egy instant tanfolyam és vizsga mindent megelőz és egy rövid szekundálás után válik önállóvá az oda becsatlakozó kolléga. De akkor is, mit csinálnék egy-egy adott kompetenciát, hozzáértés és/vagy gyomrot igénylő esetben -hívnám az esetkocsit-? Hogyan találnám fel magam az adott kaotikus helyzetben ennyi tapasztalattal és "0" szakértelemmel? De ami késik.....abból bármi lehet!

És június elején megtaláltam a betegszállító cég hirdetését, amelynél ledolgoztam a 2 napot. Szintén beugrósnak kerestek valakit, aki a "személyzeti állomány fluktuációjában" és nyári szabadságolások között be tudna állni.
Írtam egy levelet melyben jeleztem, hogy dolgoztam már néhány napot és szívesen dolgoznék újra. Csatoltam önéletrajzom..stb

Picit késve, 2 hétre az e-mail írásom után - bocsánatot kérve a lassú reagálásért - jött a válasz, hogy ha még úgy áll a helyzet, amint levelembe írva van, akkor e-mail fordultával jelezzem, hogy 2 nap múlva tudnék-e munkába állni. Így 2 nap múlva reggel 6:30-kor szolgálatba kerültem.

Ott reggel - indulás előtt - kivételesen, bejelentés nélkül megjelent a főnökasszony és a (havonta vagy alkalomszerű) autó szemlét megtartotta. Milyen a karosszéria állapota... vannak-e  - bejelentésen kívüli -karcolások, horpadások, a kocsi belső higiéniája rendben van-e.. egy kis odafigyelés. 
Váltott 2 mondatot velem. Összekevert az 5 korábbi jelentkező kollégával és így lettem mindenki szerint "mentőtiszt hallgató". Jó munkát kívánt és fel is lettem véve!
(egy papírt nem láttam és egy igazolványt nem mutattam)

Korábban eltelt 2 napon, mint szekundánsként voltam a 3. tagja 1-1 csapatnak, amikor felelősség nélkül kellett végezni a rutin dolgokat. Adminisztrálást és szervezési feladatot - akkor még - nem kellett végeznem.

Most intenzív betanulás volt a dolgokba. Először is, hogy egyáltalán mi hol van. Melyik kórház, milyen osztálya... "De most ambulanciára megyünk, nem az osztályra!..az nem azon a szinten van...az épület másik részében lévő lifttel lehet a hordágyat felvinni." "Itt kopogtatni kell ha bemész a recepcióra - itt ne kopogtass (mert allergiásak rá) hanem nyiss be! Pecsételtesd le! Itt orvosi pecséttel, de itt az intézmény hosszú pecsétje is elég!".....ecetera-ecetera.

Elvileg az úti tervet a "navigátor", a betegkísérő mondja meg, de én ott tartottam, hogy nem tudtam mihez -milyen épület van közel, amiből betegeket tudok összefésülni 1 úttal, egyszerűsítve a dolgokat. A dokumentációt, menetlevelet kell megírni a magyar zakatolós közúton sokszor menet közben. Ráadásul az én szememet zavarja a mindenféle firkálgatás, amit a kollégák mutattak. Próbáltam igényesen....de kezdem egyre lejjebb adni én is!

Azért szép lassan bele jöttem(-vök), mint kis kutya az ugatásba. Egyetlen nehézség, ami a kollégák kicsiny türelmét nagyon próbára teszi... az a gyenge memóriám.
"Akinek nincs feje legyen notesze" címén, amikor a szolgálatvezetés kidiktál egy szállítást, akkor rögtön jegyzetelek - egy kis zsebbe elférő - noteszba és később felírom az A/4-es papírra, amelyen vezetni kell a szállítási tételeket. Az A/4-es irattartót - a mérete miatt - sokszor nem visszük magunkkal a hordággyal, de előfordul, hogy a liftben kapunk egy kidiktálást, ezért kell a notesz (különben módosul vagy elvesznek adatok).
A többiek ezt leegyszerűsítik úgy, hogy 3 dolgot jegyeznek meg. 

1. honnan 
2. hová
3. hordágy/hordszék/járó.

Persze tudják, hogy egy-egy intézmény részlegnek melyik szava lényeges (osztály, ambulancia, K1-szint, stb), amely olykor egy épülettel arrébb van. Evvel ritka alkalmakkor azonban megjárják, ha több szállítás van onnan ill. egyéb kivételes rossz esetben, de erre is van már begyakorlott megoldás!

A szállítást 70-80%-át előre megkapjuk olykor "tájékoztató" szállítási időponttal, az említett szállítási tételjegyzékkel, amikhez menet közben kapunk még tételeket. Ez egy "fekvős kórházköztis egység" napja. 

Ez az egység áll egy 2 betegkísérőből vagy - néha, ahogy nevezik - "ápolóból"....

(Senkinek sincs egészségügyi végzettsége. De nem végzünk őrzött szállítást! Az már OMSZ hatáskörű. Sőt a szállításkérő lapon a doktor pecsétjével és aláírásával indulunk csak el, aki adja nevét és garanciát, hogy a beteg olyan állapotú, hogy nem nálunk hal meg. De nyugalom, a sokat látott kollégák mindenre képesek lennének. Ha kell meg is műtjük a beteget, a portásokkal való konzílium után ! ;) )

...amelyből 1 a kettőjük között megbeszélt sofőr és 1 az útvonaltervet készítő navigátor. Ez utóbbi kolléga tervét  a szolgálatvezetés olykor átszerkeszt, fontossági vagy egyéb okokból.... sokszor a kolléga legnagyobb bánatára.

...éééés egy 9 személyes kisbuszból kialakított autó. A kisbusz utolsó sora helyett bal oldalt egy rögzíthető (-160kg-ig terhelhető) hordágy mellette egymás mögött 2 szék.

(Valahogy így, csak az Opel és Citroen kicsit hosszabb, így a 2. üléssor nincs kivéve. Ill.a jobb oldali rögzített hátsó szék helyére van - egy oldható nagy menetű huzalfeszítő kampóval - fixálva a sárga-szürke hordszék, amely a képen a hordágy előtt, profilból látszódik.)

A szállítóeszközöket szerintem, aki járt már mentővel az már látta. A régi széria termékek. Detto, mint a képen vannak. Viszonylag jól kezelhetőek, praktikusak. Olykor a rögzítés megöregszik és útjára engedi beteggel megpakolt szállítóeszközét. De mozogni nem nagyon tud, mert akkora helye azért nincs(ahogy a 180-190 cm-es páciensnek sem a hordágyon). Ezért szerencsére eddig nálunk nem ragadt még senki és -szándékunkon kívül- nem hagytunk el még 1 beteget sem.

Előzetes felmérések alapján minden reggel indul 2-3 ilyen "fekvős kórházköztis egység", akik a nap közben betűzdelt 5-6 szállítási tételt kivéve tudják előre a "menetrendet". 
Indul 1 - ha nincs sok előre megrendelt fekvős szállítás - "járós kórházköztis egység", ahol egy kolléga irányításával "tereli be és ki" a járóképes gyógyulni kívánókat (ugyan azokba az autókba).
És a  "fizetős egység". Ők, akik a fizetős vendégeket hozzák- viszik. Az előre megrendelt és napközben a várakozást megunó személyeket szállítják. A jatt nagy részét ott születik. Ebbe az egységbe csak meghatározott emberek kerülhetnek.

Ha le vannak foglalva és még jön hozzá egy időben több ilyen térítéses szállítás, akkor természetesen a többi egységből -megszakítva az addigi menetrendet - beugrik valaki. Ezt a szolgálatvezetés dönti el, az alapján, hogy ki tudja a kocsiban lévő betegeket leggyorsabban kiüríteni a szállítandó helyeken és ki van a -GPS által bent is látható- legközelebbi helyen. De fordítva is előfordul. Ha nincs nagyon fizetős beteg, akkor számukra is kidiktálnak. 

Ha minden szépen alakul, akkor megy minden olajozottan és gyorsan. De ha nem és menet közben jönnek sorba össze-vissza a különböző állapotú(fekvő-hordszékes) szállítási tételek, akkor előfordul, hogy a "kórházköztis" cukros beteget - amelyiket 8-9 órakor vittünk kezelésre - délután 2 órakor visszük vissza az osztályára. Még egy anomália, amely rendszert túlbonyolítja, hogy az udvar másik felén lévő épületbe vagy az út túloldalára való szállításkor is meg vagyunk rendelve. A 3-4 órás késés helyett, egy tolókocsival vagy a járó beteget sétálva egy ápoló 10 perc alatt megoldhatná ezt a komoly "logisztikai feladványt". De itt minden papíron megy és mindennek meg van a felelőse, amelyet 1-2-3-4 helyen alá-fölé-mellé írásával jegyeznie is kell. Persze, hiszem, hogy ez a legkevesebb amit ki kell bírni egy ápolónak!