Talán minden kórházban, úgy a minénkben is sok - néha talán az ápoló létszámnál is több - biztonsági őr felügyeli a rendet. Olykor már olyan soknak is tűnhet, hogy nem mindenki veszi észre őket, hiszen tömegbe verődve szinte szürke fallá állnak össze.

Egy idős hölgyet toltunk ki hordszékünkkel a fotocellás ajtón és a mellette néhány méterre ülő biztonsági őrnek megszokásból köszöntünk. Betegünknek az elduruzsolt köszönés annyira sablonosnak tűnt és szemében olyannyira elveszett a biztonsági őr a szürke fal homályába, hogy finoman megkérdezte:

Az ajtók "Helló"-ra nyílnak?

Egy rövid pillanatig gondolkodtam, hogy megmutatom neki az időgépet vagy teleportáló kabint.  Amelyikben a -2...6 gombokat nyomva - a liftajtó záródását követően - a különböző időben vagy "szint-térben" lyukadhatunk ki. De féltem, hogy az időkapu képességét, a rövid tapasztalata alapján, haza érve egyszerű otthoni faluközösségében majd ledegradálja a helyi pletyka show-ban. Mert az igazi időkapu nem csak "fehér köpenyes térbe" képes vinni áldozatait.